Cytomegalovirus (CMV)

A humán citomegalovírus (CMV) egy β-herpeszvírus (humán herpeszvírus 5), amely széles körben elterjedt, tartós fertőzést okoz. A CMV továbbra is fontos opportunista kórokozó immunhiányos betegek esetében. Becslések szerint a transzplantált betegek 30%-a szenved CMV okozta betegségben. A szervek érintettsége széleskörű; hepatitis a májtranszplantált betegek 40%-ánál fordul elő, a tüdőgyulladás pedig gyakrabban fordul elő szív- és szív-tüdőtranszplantált betegeknél. Egyéb, gyakran érintett szervek a gyomor-bél traktus, valamint a perifériás és központi idegrendszer. A korai és késői CMV antigének elleni monoklonális antitesteket alkalmazó IHC lehetővé teszi a CMV kimutatását a fertőzött sejtek sejtmagjában és citoplazmájában a betegség akár olyan korai szakaszában, amikor a citopátiás változások még nem alakultak ki. Az IHC érzékenysége 78% - 93%, amely jobb, mint a víruszárványok fénymikroszkópos azonosítása, és kedvezőbb a tenyésztéssel és az in situ hibridizációval összehasonlítva egyaránt. Az immunhisztokémiai vizsgálatok gyorsabban elvégezhetők, mint a tenyésztési technika, amely fontos a korai anti-CMV terápia szempontjából. A CMV rutinszerű immunhisztokémiai kimutatása javasolt szteroidrezisztens colitis ulcerosában szenvedő betegek esetében. A CMV immunjelölés alkalmazható a központi idegrendszer okkult CMV fertőzésének kimutatására májátültetett betegeknél, akik esetében neurológiai szövődmények alakultak ki. Az ellenanyag alkalmazható CMV antigének magas koncentrációinakkimutatása első trimeszterben végzett abortuszok szöveteiben.